Számomra színházat csinálni maga a művészet alkoholjának mámora, a kéménynek a füstje és korma, a nem örökzöld fáknak a lehulló és újra megújuló levele.. egy szóval a hivatásom.

Kicsi gyerekkorom óta zsigerileg bennem volt már, nem a szereplési kényszer, a tudásvágy.

Anyukám azt mondta, 2 évesen már Himnuszt szavaltam, mert abban a szobában játszottam, ahol bátyámmal épp ezt tanulták. Megragadt. Minden megragad, amit akar az ember és ez csodálatos.

Számos lehetőség, rengeteg szerep, még több belsőmonológ. Egyszerűen imádom.