Kladiva Andris vagyok és gondolok most arra, hogyan jellemezzem magam…

Abszolút higgadtan terülök el kupacom tetején, majd ritmus váltás után tombolva  széthányt rajzok, gyűrött papírok, tépett húrok, beszáradt festékes tubusok, omladozó szobrok, falak közt lellem hontalan magam, sarokban találom boldogan, hadd legyen mosolygós otthona az én részem, a világa és világom egyazon tájékon temesen gyűlölet és  szeretet hanyatt, vágjon darabokra a magasság, és szétosztom feleslegem, hű de nagyon mártíron, és repkednek a sok-sok fejek, ha elterültem és társaságra vágyom, megeléglem  a velem töltött időm…

Valami ilyesmi vagyok most, de nem szeretek magamról írni, mert annyi sok érdekesebb van nálam, miért éppen én beszéljek magamról.

Hölgyeim és Uraim az előadó, az alkotó (animációs-szakember, író, zenész, bábos, et ceterra)

én vagyok…